Sam
…akit még mindig idegesít Roy életvitele, személyisége – és úgy összességében az egész fickó.
„Mindent szabad, de a demokráciát senki sem kérdőjelezheti meg.” (Kal Pintér Mihály)
Amit Roy az utóbbi időben leművel, az valami elképesztő és egyben gyomorforgató is. Mondjuk a gyomorforgatást a többi csoporttársamra is simán rá tudnám húzni, már ami a hétvégi bulizásaikról szóló történeteket illeti. Ők ugyanis már egyáltalán nem úgy csinálják, ahogy szüleink idejében volt szokás, nem bizony… Egy bizonyos, mostanra jól összeszokott csapatuk minden hétvégén ugyanazon a helyen csapja szét magát, de annyira, hogy utána aztán jó, ha a történtek tíz százalékára emlékeznek. Nekem ez a habitus soha nem tetszett, sőt, elvből üldözöm is, részben ezért örülök annak, hogy sikerült egy normális nő mellett megállapodnom. A különböző ivós versenyekről, rondábbnál rondább csajokról és idiótábbnál idiótább pasikról szóló történetek annyira meg tudnak botránkoztatni, hogy rendszerint látványosan befogom a fülemet. Persze mindez őket egyáltalán nem érdekli…
Na, de vissza Royra, ha már egyszer miatta kezdtem el ma írni. A srác – azon kívül, hogy új kocsijával sem tanult meg 150-nél kevesebbel közlekedni a városban, valamint a szabályok követésétől is udvariasan tartja távol magát, ezért pedig már vagy hatszor lemeszelték két hónapon belül – egyik napról a másikra pattintotta régóta meglévő skalpját, Donnát. Azt a lányt, akivel már össze is költözött, akinek rendszeresen vásárolt drágábbnál drágább holmikat, nem beszélve arról, hogy etette és tartotta, ahogy kell. A csaj ezt úgy hálálta meg, hogy egyre jobban az agyára ment Roynak, aki végül eljutott odáig, hogy ne csak mondja nekünk, hogy „most már aztán irgalmatlanul kidobom, de úgy, hogy a taknyán csúszik vissza a családjához”, de meg is tegye, amit a történetek hallatán már mindannyian nagyon vártunk.
A lényeg viszont nem ez – az előbbi volt a fontos, a lényeg csak most következik, ahogy mondani szokás: azon a héten, amikor a nagy szakítás megtörtént, felbukkant a színen Roy exe, akit elhagyott Donna miatt. Az egykori szerető, aki ugyanúgy a Patricia névre hallgatott, mint húgom, nem csak hogy koppra ugyanúgy nézett ki, mint Donna, csak barna hajjal, és legalább ugyanakkora aranyásó is volt. Erről viszont később, hiszen a történet úgy indult, hogy Patricia ugyanannak a kollégiumnak a lakója, mint Roy egyik legjobb barátnője, Bernadette. (Aki egyébként szőke és rendkívül irritáló, nagyképű és nagymellű, csak hogy mindenki képben legyen.) Említett lány megneszelte, hogy Donna és Roy között félrementek a dolgok, így egy hirtelen elgondolásnak köszönhetően riasztotta Patriciát, hogy lépjen közbe és csapjon le a srácra, még mielőtt késő lenne.
Tudom, a történet inkább egy huszadrangú szappanopera egyik epizódjára hajaz. Én is nehezen hittem el, hogy léteznek ilyen véletlenek, aztán meglehetősen gyorsan összeraktam, hogy valami itt bizony nincs rendben. Nekem ne mondja senki, hogy tényleg véletlen volt a dolog – persze Roy azt hiszi, de azt hiszem, egyszer, kellő mennyiségű alkohol magához vétele után majd szépen felvilágosítom. Elvégre, ha van egy jó barátod, nincs szükséged ellenségre.
* * *
Egy kis délutáni spanyol kurzus. A fő téma persze itt is Roy…
Délután spanyol kurzus, ahol rajtam és Chris barátomon kívül még ott van Roy, Steve és Barney is, nem beszélve Christine-ről. A lány mostanában egyre nagyképűbb és idegesítőbb, pedig ha valakit, akkor őt aztán egyáltalán nem ilyennek szoktam meg. Már nem is jön be annyira, mint annak idején, pedig eléggé bírtam, na. A tanárnőnk egy másik helyről jár át, így már megint késik vagy húsz percet, amibe beleértendő az is, hogy leáll az itteni professzorokkal is beszélgetni. Nem semmi figura a nő, nem beszélve arról, hogy egykori középiskolám volt igazgatójának az élettársa. Szóval megérkezik, és egyből spanyolul köszön nekünk, bár ezt legalább értjük. Ahogy leül, felteszi első kérdését, ráadásul nekem, én pedig csak nézek. Meg kell mondjam őszintén, egyik szavát sem értem.
A Tanárnő szemöldökét húzkodva, enyhén dühösen néz felém, amiből leszűröm, hogy nem ilyen teljesítményt vár tőlem. Sajnálom, de hiába mondom neki már több, mint két éve, hogy semmi érzékem ehhez az egész spanyol dologhoz, nem érti meg. Apropó, teljesítmény: na, az összes létező odaveszett tegnap este, amikor is életem egyik legjobb és legnagyobb szexélményében volt részem. Amikor ez bevillan, hirtelen elkezd a kelleténél is nagyobb lenni a nadrágom, amit a pulóverem megfelelő helyre húzásával próbálok leplezni, holott csak én tudom, mi a helyzet.
– Akkor mondd el angolul, majd én lefordítom – kegyelmez meg, én pedig vidáman ecsetelem, mi minden történt velem mostanában. Mondanom sem kell, Cat örökséges sztoriját hallva mindenki arcára kiül a meglepetés.
– Egy kicsit sok filmet nézel mostanában, nem? – kérdezi a Tanárnő én pedig mosolygok.
– Egyáltalán nem. Elejétől a végéig igaz a dolog, meg lehet kérdezni akár azt is, aki mesélte nekem - ajánlom fel, ő pedig int, hogy inkább menjünk tovább.
Talán mindenkinek jobb is ez, főleg, hogy Roy, Steve és Barney hozzám hasonló szintű spanyol makogásával az egész óra elmegy majd. Ám mindezt csak hiszem, ugyanis Roy megragadja az alkalmat, hogy – a témától elvonatkoztatva – beszámoljon arról, hogy áll Patriciával, a régi-új barátnőjével. Éppen azt ecseteli, hogy születésnapján meglepi a lányt egy nyaralással, a cél pedig nem más, mint a mesés Malibu. Öcsém, ha csak egy YouTube-videó segítségével eljuthatnék oda! Chrisnek végig azt súgom, mekkora aranyásó ez a csaj is, de az állítólag fülig szerelmes srác ezt nem veszi észre. De, hát ugye az ő baja!
– Meg kell hagyni, hogy te egy igazi úr vagy, Roy! – így a Tanárnő.
Nem hagyhatom ki, hogy ne szóljak be, abbahagyva ezzel az engem kimondottan irritáló témát.
– Nem úr, hanem egy hülye!
(nyitókép)
