Tengermély tisztelettel és köszönettel adózom mindennek – legyen szó olvasmányról, dalról, jó vagy rossz élethelyzetről – és mindenkinek – akár közeli, akár távoli ismerős, barát, családtag –, aki a négy éven át tartó írói munka során valamilyen formában hatást gyakorolt rám, ezzel együtt pedig a regényre is.

Konkrétan megnevezni senkit és semmit nem szeretnék, félve, hogy kihagynék lényeges figurákat, momentumokat, élményeket – aki ismer és hallott már tőlem a történetről, most biztos összerakja a képet. (Jómagam legalábbis ebben bízom.) A legfontosabb hatások – legyen szó bármiről, bárkiről – így, vagy úgy valamilyen formában úgyis betűvé varázsolódtak a lapokon és testet öltöttek a sztoriban, még ha ez rettentően furán hangzik is így első olvasásra.

Sok minden történt ebben a négy évben, amíg szépen, lassan készülgetett a könyv: szerelmek, csalódások, vicces, kínos, borzasztó, borzongató és kiborító helyzetek sora (ezekből volt a legtöbb, így sorrendben), betegségek, felismerések, csodák, véletlenek, kiszámíthatatlanságok, s még egy érettségi is becsúszott valahogy, de egyetlen pillanatról sem őrzök kifejezetten rossz emlékeket. Még a csalódások is elraktározhatóak pozitív élményként, hiszen felnyitják az ember szemét, akárhogy is nézzük.

Akár kellemes élmény volt, akár nem, nagyon örülök, hogy vetted a bátorságot kedves Olvasó és „magadévá tetted” ezt a művet! Amennyiben továbblapozol, találhatsz még néhány előzetes részletet a készülő második részből.

Maradok tisztelettel,

Marton Gábor Márk

Székesfehérvár, 2021. január 28.

(nyitókép)

Rövidesen kedvcsináló előzetesek érkeznek a folytatásból, kövesd továbbra is az oldalt, érdemes! Addig álljon itt a fülszöveg, áprilisban pedig indul a második rész.

Jön! Jön! Jön!

A huszonkét éves Samuel L. Maynard naplója folytatódik, ezúttal pedig leendő felesége, Susan és egykori szerelme, Heather Flower is „besegít” egy kicsit.

Szügyig a jóban?

(avagy a megváltozni képtelen, mégis szerethető Samuel L. Maynard második naplója)

Csupán két hónap telt el előző naplójának befejezése óta, Sam nem változott semmit. Pedig nagy erőkkel készül az apaszerepre és mindennapjai sem alakulnak kimondottan rózsásan, hiszen az egyetemi csoporttársak zabolátlanabbak, mint eddig: Chris és Lillian a felhők felett minimum ötszáz méterrel, de mindenképpen látótávolságon túl járnak; Stacy nem csak titkot rejteget; Melissa és Ted ki nem másznának egymás szájából; Roy kétségtelenül nem csak az egyetem, hanem a város bolondja is, emellett olyan hiszékeny, hogy már szavak sincsenek rá.

Újra felbukkan a színen Catherine doktornő és a McCormack család, akik kissé nem normálisak, de a lelkük aranyból van. Illetve zöldhasú dollárokból. Egy hétvégi kiránduláson egyéb falusiak is bizonyítják félkegyelműségüket, az élet viszont a városban zajlik: Miss Flower meglepő lépésre szánja el magát; Samék lépcsőházába új lakó költözik, de valami nincs teljesen rendben vele; a fiú elveszi feleségül szerelmét, de képtelen felhagyni folyton csábító, nővadász életmódjával. Amikor pedig már a pszichiáter sem segít és a vizsgák is csak tornyosulnak előtte, kényszerszabadságra vonulna, de hiába minden: a bajok és azok keverői utolérik minden áron, s még egy nemzetközi bűnügybe is belekeveredik, köszönhetően minden lében kanál orvos barátnőjének (vagyis inkább a családjának.)

S ha mindez nem lenne elég, a házaspár számára végig fejtörést okoz, hogy vajon ki lehet a születendő gyermekük apja? Tényleg Susan félrelépésének gyümölcse a magzat, vagy mégis Samuel lesz a büszke szülő? Hány szívet képes elrabolni, összetörni, majd áldozataitól egy-egy alsóneműt eltulajdonítani a megrögzött nőmániás Sam? Miért olyan fura az új szomszédlány? Van-e élet a halál után? Esetleg azelőtt? Az utóbbi két kérdésre biztos nem ez a regény fogja megadni a választ, annyi viszont biztos, hogy újfent fantasztikus szórakozási lehetőséget biztosít az arra vágyóknak és az újat keresőknek is. Az első részben megszokott hangulat folytatása garantált, emellett pedig fergeteges poénok, komolytalan és képtelen kalandok, úthengerként robogó mai történetek sora ez a könyv is, ami nem csak kor- és kórrajz, véres és súlyos társadalomkritika, de mindennek összegyúrásaként akkora erővel vágja a sokszor fájdalmas igazságot az ember arcába, mintha egy méretes vasbetonfalba ütköznénk.